Vízbemerítkezés - Keresztség

Apostoli mintára csak a hívőkké lett embereket lehet vízbemeríteni (keresztség) a feltámadott Úr beszéde szerint: »Aki hisz és megkeresztelkedik …«. Ennek kivitelezése egy egyszeri alámerítés által történk, úgy ahogy az első évszázadokban még gyakorolvalett az apostolok idejében. A vízzel való behintésnek és locsolásnak semmi bibliai alapja nincsen, a kényszerkereszténység korszakából ered – és mind a mai napig bibliaellenes, mert alapvetöen a csecsemőt, akit nem lehet megkérdezni, szintén eröszaknak vetik alá.

Péter, az első óra embere, az újtestamentumi gyülekezet megalapításának a napján kijelentette, mint Isten felhatalmazottja a Szent Szellem ihletése és vezetése alatt: »Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára és veszitek a Szent Szellem ajándékát.« (Ap.Csel.2:38), mert: »… az Ő nevének alapján hirdetve kell legyen a megtérés valamennyi népek között a bűnök bocsánatára … « (Luk.24:47).
A keresztség bizonyságul szolgál a hívővé lett emberek számára, hogy a bűneik megbocsáttatnak, és ennek igazolásaként engedelmeskedve keresztelkednek meg.

Ennek gyakorlatát így igazolják az apostolok, Filep és Pál apostol is, prédikálták a bemerítkezést és a missziói parancsot a Máté 28:19-ből a szó szoros értelmében beteljesítették. A feladatot nem formálisan ismételgették, hanem megértették, hogy az Új-Testamentumi Szövetségbeli Jézus Krisztus Nevéről van szó, amelyben kinyilatkoztatta magát az egyedüli egy Igaz Isten, Atya, Fiú és a Szent Szellem által, egyedül Őbenne van az Isteni üdvösség. Mert így parancsolta az Úr: »…és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevére …« Határozottan, hogy Isten Atya, mindazonáltal ez nem egy név. A Fiú sem egy név, hanem az Ő ki- és mivoltáról tanuskodik, és pontosan úgy a Szent Szellem sem név, ezek mind megnevezések. A bemerítési parancs az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevére szól, ez pedig így hangzik: Úr Jézus Krisztus. Erről tanuskodik a biblia tanítása és az apostolok gyakorlata. Így lettek bemerítve az őskereszténységben mindannyian az Úr Jézus Krisztus nevében, amint az egyháztörténelem is igazolja, még hosszú ideig az apostoli időket követően.