William M. Branham

Mi hisszük és köszönettel elfogadjuk a William Branham szolgálatát, aki Istennek egy kiválasztott eszköze volt a mi időnkben, elhivatása a Pál apostoléhoz hasonlóan természetfeletti módon történt és az összgyülekezetnek áldására szolgált. Ahogy azt a biblia és a nemzetközi egyháztörténelem is igazolja, Isten mindig közvetlen elhívás útján állított szolgálatba férfiakat az Ő különös feladatainak végrehajtására. Az egyházak — és szabadegyházakban különösen közismertek azok, akik a reformáció óta léptek fel. Mivel most Isten beszédének alapján az utolsó prófétikus időszakaszban élünk, Isten az Ő ígéreteinek alapján nem egy reformátort küldött el, hanem egy valóságos prófétát — egy látnokot. William M. Branham egy Istentől küldött ember volt a mi időnkben, éppen úgy mint Kersztelő János volt az ÚR Jézus első eljövetelekor. Ahogy azt az Egyesült Államokban valamennyi híres evangélista igazolni tudja, hogy ő volt az az ember, akin keresztül Isten elérte a II. világháború után a szellemi ébredést és a szellemi megújulást eredményező áttörést, amely aztán az egész földkerekségre kihatott. Valamennyi evangélista missziós tevékenysége rá vezethető vissza, melynek keretében a Teljes Evangélium „üzletemberei“ megmozdultak, és amely tevékenység Demos Shakarian vezetésével kezdődött meg, ezzel közvetetten megindult a David DuPlessis által éltere hívott teljes karizmatikus mozgalom is, noha ami az Evangélium hirdetését illeti, megmaradtak az ő hagyományos tanítási rendszerüknél. William Branham foglalkozik az ő prédikációiban valamennyi titokzatos összefüggéssel, melyek megtalálhatóak az 1.Mózes 1-től a Jelenések könyvéig Isten beszédében, noha ezek nem voltak még mind láthatóak az ő beteljesedési világosságukban; az ő tanúbizonyságai soha nem múlták felül a Szent-Írás tanúbizonyságait (nem mentek túl azon amit a Biblia tanít). William Branham számára egyedül a Bibilia volt Isten abszolútuma. Számtalanszor említette meg az ő prédikációiban: »Az én szavaim egy ember szavai, ez csődöt is mondhat, ám Isten beszéde amit hirdetek, az tévedhetetlen és kétségtelenül megmaradnak az örökkévalöságig.«

Különösképpen nemzetközileg elismert dolog az is, hogy »A hét gyülekezeti korszak magyarázata« címü könyvben, egy nyilatkozat áll az 1977-es évre vonatkozóan. Különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy ez a könyv nem William Branhamtól származik. Ennek tulajdonképpeni szerzője Dr. Lee Vayle, aki, különböző számitási tételeket alkalmazva, úgy tekintette, hogy az 1977-es év egy jubileumi esztendő (egy jubileumi esztendő/kürtölésnek esztendeje (a Károlyi fordításban)), amelyben a világi rendszer összeomlik, véget ér és megkezdődik az Ezeréves Békebirodalom. Ewald Frank már 1973-ben utalást tett az ő Körlevelében arra, hogy ez a nyilatkozat nem W. Branhamtól származik és hogy Jézus Krisztus visszajövetelének idejét és óráját senki nem tudja. Ezt az ún. »Branham követői«, akik különböző feltevéseket hoznak elő, nagyon zokon vették, és azóta megszakadt a kapcsolat az Egyesült Államokban elő testvérekkel. A Krefeldi Szabad Népmissziónak semmi köze nincs az úgynevezett »Branham-gyülekezetekhez«, akik elhagyták a bibliai alapokat, annál inkább a Jézus Krisztus gyülekezetével, amelyben szolgálatba lett állítva W.Branham is. Számunkra egyedül a Szent-Írás a mérvadó minden tekintetben. Azok a tanítások, melyek Branhamra utalnak, de a Bibiliában nincsenek igazolva, félreértésekből vagy egyéni értelmezésekből adódnak, ez gyakorlatilag ismételten megtörtént minden vallásfelekezetben, hogy a Szent-Írást, a Pál apostol leveleit, félre- vagy egyáltalán meg sem értették (amint Péter be is számol róla 2.Pét.3:14-18), az egyháztörténelem folyamán. Branham nem volt sem vallás- sem semmilyen gyülekezet alapító, hanem egy Istentől küldött ember, akinek feladata abban állt, hogy visszavezessen minket Isten eredeti beszédéhez és az igazi Igehirdetéshez.

A Krefeld-i Szabad Népmisszió nem a hit tárgyaként tekint a prófétákra és apostolokra, hanem ők eszközök Isten kezében, akiket mindazok elfogadnak, akik teljes szívvel hiszik Isten ígéretét úgy, ahogyan az Igében írva áll.
Ha Istennek egy közvetlen elhivásáról és küldetéséről van szó, akkor beteljesedik az, amit a mi Urunk mondott: »Aki befogad titeket, Engem fogad be, és aki Engem befogad, azt fogadja be, aki elküldött Engem. Aki befogad egy prófétát, az ő próféta kivoltáért, egy próféta jutalmát fogja kapni …« (Máté 10:40) és hasonlatosan az is: »Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja azt akit küldök, abban az időben amikor Én küldöm őt, Engem fogad be; aki pedig Engem befogad, azt fogadja be, aki Engem elküldött« (Ján.13:20).

Mi lesz majd mindazokkal, akik elmennek eme Istentől életre hívott szolgálat mellett, ha a következő nyilatkozat igaz, amely Branham testvérrel tudatva lett, az ő elhivásakor? »Amint elküldetett Keresztelő János, Jézus Krisztus első eljövetele előtt előhírnökként egy üzenettel, akként amaz üzenet is, amely reád lett bízva, előhírnöke lesz a Jézus Krisztus második eljövetelének.«

Mindazok akik többet szeretnének megtudni és irodalom formájában is tájékoztatást szeretnének kapni a Branham testvér szolgálatáról, érezzék magukat szabadon és vegyék fel velünk a kapcsolatot.